Mindenhol olvasom - meg látom is, hogy mások már csinálják -, hogy téliesíteni kell lassan az erkélyt. Már hetek óta többször nekiálltam, de úgy érzem, hogy nemcsak nekem van ellenemre, hanem a virágok sem akarják. 

Azzal, hogy ősz lett, megszabadultunk a hernyóktól, a levéltetvektől, a lisztharmattól, és minden olyasmitől, amik ellen egész nyáron küzdöttünk. A virágok pedig mégszebbek, mint nyáron voltak, pedig most a néhány naponta történő öntözésen, és a nagyon mérsékelt tápozáson kívül nem teszek velük semmit. Csak gyönyörködöm. A rózsákat már nem metszem, mert állítólag így erősebben nézhetnek szembe majd a téllel, a többiek esetében pedig azt hittem, hogy mostanra már a tavaszi virághagymák veszik át a balkonládákban a helyüket. A paprikavirág állítólag a meleg, napsütéses nyári időt szereti, de nálam most virul igazán, amikor hajnalban már talajmenti fagyok is voltak, szabályosan burjánzik. Az eper rendesen érik, a jázmin már nem tudja, hogy mit fusson még be, a petúnia meg szerintem - a többiekkel együtt mondjuk - egyszerűen nem vette észre, hogy itt az ősz. A muskátlit lassan muszáj lesz beszedni, mert lassan függönyt növesztünk belőle az alsó szomszéd erkélye elé (nagyon szép virágos függönyt, de lehet nem értékelné), a verbéna pedig nyáron többször is ki akart múlni (a hernyók is imádták, meg a lisztharmat is), most meg úgy csinál, mintha mi se történt volna. 

Sajnos nem készítettem minden virágról képet, de jelenleg így fest az erkélyünk:

Ma délutáni fotó a kukacvirágról

Petúnia az októberi napsütésben

Egy, a rengeteg rózsabimbó közül

Látogató a margaréta bokorban

Verbéna 

Egyébként már némi előkészületeket tettem a télre: a muskátliból több hajtásdugvánnyal vágunk neki a hidegnek, a díszcsalánból is gyökereztetek hajtásokat jócskán. Az eperpalánták még ugyan kint laknak, de lassan ők is védett helyre költöznek, több ládányi lett... Kíváncsi vagyok, hogy hogy sikerül majd a teleltetés, de bizakodó vagyok.

Nem nagyon volt időm bejegyzéseket írni az utóbbi időben, pedig történt egy s más az erkélyen is. Többek között dobogós lettem a Virágos Uránváros versenyben, balkonkert kategóriában.

Nagyon sok tanulsága volt az idei nyárnak, és lehet, hogy majd szánok külön posztokat az egyes növényeknek, ahol elmesélem, hogy melyikkel kapcsolatban milyen izgalmak és örömök voltak a nyár folyamán. 
Még mindig azok a növények a szívem csücskei, amik nem halnak meg egy nyár után, hanem évekig nevelgethetem őket. Ilyenek a rózsáim is.

Egy ajándékba kapott kis cserepes piros rózsával kezdődött a rózsák iránti szerelem, éppen két évvel ezelőtt. A kicsi rózsából már egy szép nagy bokor lett, és azóta két újabb rózsa is lakik már az erkélyen.

Piros rózsám

Ez a rózsa az első nálunk töltött telet végig virágozta az erkélyen, és azóta se igazán érdekli, milyen évszak van, csak ontja a virágokat. A kezdetektől kint lakik, cserépben. Egyszer gyűlt meg a tetvekkel a baja, de azóta szemfülesebb vagyok, és szétnyomkodom a betolakodókat mielőtt nagyon elszaporodnának. 

Idén tavasszal egy cserepes sárga rózsát is hazahoztunk, így a nyár folyamán már két rózsabokor lakott az erkélyen.

Sárga rózsám idén augusztusban

Vele nehezebb volt: először tetvek támadták meg, majd elkapott egy lisztharmat fertőzést is, ami sajnos nagyon megviselte. Meg engem is. Bár a lisztharmattól megszabadultam szódabikarbónás víz segítségével, azt hittem, hogy a rózsa nem éli túl. Még nagyon kicsi volt és gyenge, hiába nem volt annyira súlyos a fertőzés, minden levelét elveszítette. De annak ellenére, hogy már csak néhány zöld "kóró" ágaskodott a cserépből, újra kihajtott. A fenti kép már a lisztharmat fertőzés leküzdése után készült róla. Azóta folyamatosan virágzik, és szépen megerősödött.

A harmadik rózsát most kaptam a hétvégén ajándékba, ezért róla még nem sokat tudok.

Csodálatos színű rózsa az ablakban

Imádom a színét, már egy ideje szerettem volna ilyen színű rózsát is. Remélem, hogy ő is szépen megerősödik nálunk, ahogy a többiek, és évekig gyönyörködhetünk majd benne. Rá még vár egy nagyobb cserépbe ültetés a közeljövőben, de a telet mindhárman az erkélyen fogják tölteni.

A rózsákat egyébként viszonylag egyszerűen gondozom: hetente kapnak tápoldatot (jelenleg általánosat, bár most tervezek valami speciálisabbat is beszerezni), és időjárásnak megfelelően öntözöm őket. Az elvirágzó részeket rendszeresen lemetszem, az első 5-ös levélig. 

Az utóbbi hetekben sok dolog volt a "kertben" is, de egyszerűen nem volt időm írni róluk. Küzdöttünk pedig levéltetvekkel, lisztharmattal, időjárással... szóval nem volt unalmas, és nem is mindig volt vidám, de talán most megint kezd minden rendben lenni. Talán ezekről is írok majd valamikor, de most az eperről szeretnék mesélni.

Júniusi fürtök

Van egy cserépben csüngő eprünk, legalább 3 éve megvan. Nagyon szép, formás epreket terem mindig, de általában pocsék ízűeket. Az idén viszont új helyre került, ahol jobban süti a nap, és ezt most nagyon finom, nagy szemű eprekkel, és rohamos növekedéssel hálálja meg. Annyira jól érzi magát, hogy elérkezettnek látta az időt utódok növesztésére is. 

Hajnali hangulatkép: harmatcsepp gyöngysorral

Ha nem cserépben élne, hanem szabadföldön, akkor már egy egész eperföldünk lenne a kis nyúlványaiból születő palántákból, így, hogy mindenkinek külön cserép kell, csak 3-at tudunk felnevelni, de mivel már nem igazán van hely az erkélyen, ezért ennyi pont elég lesz.

Eperpalánta, már leválasztva

Egy másik palánta, virágzik :-)

Júniusi eprek

Az utóbbi időben nem találkozom annyi katicabogárral, mint gyerekkoromban. Azért az erkélyünkön minden évben megfordul néhány közülük, de évi 1-2 példánynál nem igazán látunk többet.

Az idén viszont a paprikavirágokat gondolta ideális helynek egy katica mama a peték elhelyezésére, így volt lehetőségünk megfigyelni, miből lesz a katicabogár.
Őszintén szólva nem tudom, hogy milyen fajta katicáink lesznek, mert az internetes keresések alapján a lárvák a harlekin katica lárvájára hasonlítanak, a katicabogár, akivel viszont korábban találkoztunk az egy szép piros, hétpettyes katica volt.

Lárvaként még egy kicsit ijesztő

Elég sok izgő mozgó lárva lakott nálunk az utóbbi hetekben, bár a kinéztük nem annyira bizalomgerjesztő, nagyon szeretni való kis lények, főleg, ha az ember levéltetvek ellen küzd. Nálunk sajnos ez most egy aktuális probléma, és nem is voltak elég nagyétvágyúak a lárvák ahhoz, hogy megoldódjon a helyzet, de mindenképp könnyebb kordában tartani a levéltetveket a segítségükkel.

Bábként már kezd azért valamelyest hasonlítani saját magára - bár még mindig nem tudom, hogy milyen lesz a végeredmény.

A nagymamám kertjében mindig volt büdöske, de abban a kertben rengeteg virág volt. És a csodás rózsabokrok és társaik mellett elég jelentéktelennek tűnt mindig ez a virág. Sose tetszett, sose szerettem.

Saját magamnak biztos, hogy nem vásároltam volna büdöskét, de úgy alakult, hogy a Virágos Uránváros versenynek köszönhetően került hozzám néhány tő. Rá kellett jönnöm, hogy tele voltam előítélettel, és hagytam magam az előítéleteim által befolyásolni, ezért nem szerettem a büdöskét sose. Pedig valójában egy nagyon érdekes, izgalmas és kifejezetten szép virág. Ráadásul nem is büdös. Bársonyvirágnak hívják még - én ezt eddig nem is tudtam -, kár, hogy nem ez a neve lett közismert, sokkal jobban illik rá.
Az ajándékba kapott készletből ezek voltak az első virágok, amiket kiültettem egy balkonládába és már a hazahozataluk napján a végleges helyükre kerültek: a konyhaablakba. 

Büdöske a konyhaablakban

Tegnap este véletlenül találtam egy cikket arról, hogy azok a kis csúnya izék, amik az egyik rózsa környékén mászkálnak, a katicabogár lárvái. Láttam, hogy van katicánk - igazi, akivel már ritkábban találkozni, nem a narancssárga, sokpöttyös harlekin bogár - és az ő ténykedésének tudtam be, hogy eltűntek a levéltetvek a rózsáról (meg a fülbemászókénak, akikből több hadseregre való lakik itt 2 négyzetméteren), de ezekszerint a katicabogarunk nincs egyedül. Nem készítettem fényképet még a lurkóról, de ha nem felejtem el, pótolom.

Elég sok lény lakik a "kertben", nem mindenkiről tudjuk, hogy micsoda, és mire jó pontosan, de úgy tűnik, hogy a növények, a rovarok, madarak, és társaik elintézik a dolgaikat egymás között. Egyedül a büdösbogarakat nem látjuk szívesen. Fülbemászóból mondjuk szerintem egy "picit" sok lakik nálunk, de egyelőre elvannak.
Valakinek (még nem jöttem rá, hogy madár, bogár, vagy micsoda) nagyon ízlik a verbéna kinyílt virága, minden éjjel megdézsmálja, másvalaki a menta leveleit szereti. De egyelőre mértékkel fogyasztanak csak belőlük.

Szeretem, hogy itt nyüzsög körülöttünk a természet. Bár egy lakótelepen élünk, nemcsak a mi erkélyünkön van rengeteg növény, hanem a környéken mindenfelé. Hatalmas fák, növények, virágok, rengeteg féle madár. Mókus is van. Az erkélyünk fölött pedig fecskék fészkelnek.

"Kertünk" egyik szeglete sárga rózsával, paprika virággal, verbénával és kövirózsával a háttérben.

Családunk legkisebb tagja szemmel tartja a "kert" környékén garázdálkodó madarakat

Ilyenem se volt eddig még soha, viszont most az egyik kedvencem. Jó, igazából mindegyik növény kedvencem valamiért. Ő azért, mert nagyon jófej, vicces, bolondos, és közben gyönyörű. A legszínesebb egyéniség a "kertben", ráadásul úgy tűnik, hogy a méhecskék is imádják.

Két tő kukacvirág lakik az erkélyen jelenleg, ez az első fényképem róluk, május elején készült, amikor hazahoztam őket

A májusi rengeteg eső elől igyekeztünk az eresz által védett helyre tenni átmenetileg, de ez nem sokat ért, úgyhogy egy kicsit aggódtam, mi lesz vele, de teljesen fölösleges volt az aggodalmam. Az eső meg se kottyant neki - bár a napsütést nyilvánvalóan jobban élvezi. Gyönyörűen és folyamatosan nő (mit nő, burjánzik), és virágzik a színskála nagyjából minden árnyalatában.

Május végén a szokásos pompájában

Ma reggel egy lila virág

És egy szintén mai narancssárga

Amikor először láttam, fogalmam sem volt, mi ez a növény. Ezt is "kezdőcsomaghoz" kaptam, 3 tő volt, kettőn csak levél, az egyiken voltak virágok. Bárkit kérdeztem, senki nem tudta beazonosítani, teljesen véletlenül, egy barkácsáruházban ismertem fel, azóta tudom, hogy 3 tő verbénám van. 

Legelső fényképem a verbénáról

Nem indult felhőtlenül a kapcsolatunk. Bár minden növényre rákeresek az interneten, és igyekszem a gondozásáról minél többet megtudni, és a verbénáról is úgy gondoltam, hogy kellő mennyiségű információval rendelkezem, néhány hétig nem volt hajlandó "szóba állni" velem. Mindhárom tő hozott leveleket, látszólag szépen gyarapodott, de egy árva virág sem volt egyiken sem (ami a palántákon volt, az hamar eltűnt). Eredetileg egy balkonládába ültettem őket, de néhány hét elteltével, praktikus okokból, végül mégis inkább külön cserepekbe kerültek. Ez már tetszett nekik.
Azóta mindhárom tő csodásan virágzik, és azt hiszem, az egyik legszebb növény a harmadik emeleti kertünkben.

Verbéna

Sokáig ódzkodtam az egynyári virágoktól. Csodáltam őket mások ablakában és erkélyén, de idegenkedtem tőlük. Olyan növényeket szerettem volna, amik áttelelnek - akár a lakásban, akár a szabadban, amiket évekig nevelgethetünk, gondozhatunk. Vannak is ilyen növényeink (főleg rózsák), imádom őket, de róluk majd később mesélek.
Kicsit a véletlen hozta, hogy idén nagyon sok egynyári növény került az erkélyünkre. Beneveztünk a "Virágos Uránváros" versenyre, ahol az időben jelentkező versenyzők kezdőcsomagként több csodás virágpalántát kaptak.
Így került hozzánk - amióta erkélyünk van először - egy csomó egynyári növény: többek között muskátli és petúnia is.

Reggelente az első dolgom, hogy kimegyek az erkélyre és gyönyörködöm bennük. Aztán napközben még többször is megismétlem ezt a tevékenységet. Igyekszem nagyon jó gazdájuk lenni.

 Muskátli virága a felkelő nap fényében

Ébredező petúniák ma reggel

A jázmin kakukktojás több szempontból is: őt anyukámtól kaptam nemrég, és reménykedem, hogy nem csak egy nyáron át gyönyörködhetünk benne... meg fogjuk próbálni átteleltetni.

Évek óta nevelgetek különféle növényeket az erkélyen. Régebben inkább zöldségeket ültettem: paradicsomot, paprikát, salátát - magról, cserépben. Idén inkább a virágoké a főszerep.
Szeretnénk majd egy igazi kertet, ahol virágok, gyümölcsfák és veteményes is elférne, de addig is, amíg ez nem teljesül, kiélvezzük, hogy van egy szép "kertünk" a harmadik emeleten.

Nagyon szeretek a virágokról beszélni, fényképeket készíteni és mutogatni róluk, ez a blog lesz ennek a terepe. :-)

Margaréta